2
Ôseinket felhozád	
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hôs magzatjai
Felvirágozának.

	3
Értünk Kunság mezein		
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szôlôvesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

	4
Hajh, de bûneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgô fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktol rabigát
Vállainkra vettünk.

	5	
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének	
Vert hadunk csonthalmain
Gyôzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!

	6
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.

	7
Vár állott, most kôhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak vérébol,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hô szemébôl!

	8
Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védô kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendôt,
Megbünhôdte már e nép
A múltat s jövendôt!